Meddig szolgálnak bennünket a mintáink?

Bizonyára mindannyiunknak vannak olyan bevett sémái, mintái, visszatérő problémái, automatikus reakciója amelyek problémát okoznak még a saját magunk számára is. 

Ilyenkor leginkább az fordul elő, hogy megítéljük magunkat, miért viselkedünk így, mi a baj velünk. Amikor pedig újra és újra előjön, ez a szorongás, ez a rosszá tétel és önbántalmazás csak nő. 

Nem értjük, hogyan lehetünk ennyire szerencsétlenek, hogy bár tudjuk ez a viselkedés, minta destruktív számunkra, mert érezzük magunkon a testi lelki jeleit, mégis csináljuk.

Ha megengeditek, most ( nem orvosi értelemben) de egyfajta függőségként hívom ezeket.

Milyen helyzetek lehetnek ezek?

Amikor tudod, hogy valaki bántó veled, de újra és újra visszamész a kapcsolatba. 

Amikor újra és újra esélyt adsz valakinek, aki nem akar megváltozni. 

Amikor újra és újra igen mondasz mikor nemet szeretnél.

Amikor újra és újra be akarod bizonyítani másnak hogy mennyire értékes és szerethető vagy.

Amikor újra és újra magadra veszed mások hibáit, és nem vagy hajlandó szembenézni miből is működik a másik ember, inkább önmagadat okolod.

Ha tudnád, hogy ezek a reakciók, minták, sémák nem hibák, nem valami baj van veled, még csak nem is vagy selejtes, hanem úgy tekintenél ezekre, mint egy valamikori élethelyzetben kialakult MEGOLDÓ KULCSOK, MEGOLDÓ MINTÁK.

Ezek valamikor szó szerint megmentették az életedet. Akkor nem volt más eszközöd. Nem volt más lehetőséged.

Képzeljetek el egy gyermeket, akinek az édesanyja/ édesapja egész gyermekkorában azzal fenyegetőzik, hogy elhagyja. Megteheti e ez a gyermek abban a kiszolgáltatott állapotában, hogy azt mondja az által hőn szeretett, Istenként tisztelt, mindentudónak látott szülőjének, hogy menjél nyugodtan, ha menni akarsz.....megleszek nélküled?

Nyilvánvalóan nem. Keres egy általa akkor működtethető eszközt, amivel túl tudja ezt élni. Kiszolgálja a szülőjét, lesi minden kívánságát, rezdülését, olyanná válik amilyenné a szülő akarja, csak maradjon. Csak legyen oka maradni. Fél, hogy nehogy valamivel megbántsa, mindig azt mondja amit hallani akar, nem fejezi ki az igényeit, érzelmeit. A fenyegetőzésekre sírással, ragaszkodással, önmaga leértékelésével reagál. De a módszer beválik. A szülő marad. 

Mindaz, amit a gyerek kialakított, megmenti az elhagyástól a haláltól, az egyedülléttől, a létbizonytalanságtól. A mintáink, sémáink, viselkedésünk, érzelmeink, érzéseink nagyjából ennek a mechanizmusnak a mentén működnek. És mindaddig csináljuk hasonló helyzetekben, amíg rá nem jövünk, hogy miért is csináljuk így. Mert ezt ismerjük, mert így tanultuk, mert nem gondoljuk, hogy van más, vagy egyáltalán lehet enélkül élni.

Gondolnál hálával és megértéssel a mintáidra?

Ha úgy gondolnál, hálával ezekre az elakadásaidra, hogy HÁLÁS vagyok mert velem voltál és megvédtél. HÁLÁS vagyok hogy segítettél túlélni, lehet hogy fizikálisan, mentálisan, érzelmileg. Segítettél, hogy nem estem szét. Hogy fel tudtam nőni, hogy egy viszonylag normálisan funkcionáló felnőtt lehettem általad. De most már nincs szükségem rád, mert nem vagyok az a gyerek. Most már önálló felnőtt vagyok, önálló választásokkal.Mindaz amit működtettél egy csodálatos, fantasztikus túlélő működési mód volt EDDIG. 

Ne ítéled meg magad érte, és másokat sem. Addig működtetik, amíg szükségük van rá. Addig tartják fenn a saját kis világukat ezekkel, amíg el nem érnek oda, hogy tudják, van más választásuk, és ez a működés sem rosszabb vagy jobb bármelyiknél, csak lehet, hogy már nem működik számukra.

Lennél e hálás Önmagadnak, mekkora túlélő vagy! Mi az a séma, minta, viselkedés ami öntudatlanul működik? Mi az amiért megítéled magad, hogy így működteted? Mi az ami kész kioldódni, feloldódni benned, aminek nincs már helye?

A régi minta feloldódásra kész, amikor tudatosodik, amikor rájössz, hogy a jelen valósága nem egyezik meg a múlttal. Ekkor érkezel meg oda, hogy lehet másképpen is csinálni, lehet más életed mint eddig.

Ebben nagyon sokat segíthet számodra a ThétaHealing módszer és az Access Consciousness eszközei is.

#thetahealing, #minták, #sémák,#accessconsciousness